Bartalos Tóth Iveta: Barnák, zöldek, kékek (Részlet a készülő Alzsbetka-regényből)
Igyekezz, indulnunk kell, kiált fel anya a földszintről. Még egy perc, válaszolom, sietve kiöntöm az összes ceruzámat az íróasztalomon lévő tartókból, hogy gyorsabban megtaláljam a keresett világoskék színűt. Néhány darab a földre esik, hangosan kopognak a parkettán, mit csinálsz, kérdezi anya idegesen a zaj hallatán, de én annyira koncentrálok, hogy nem válaszolok neki, egy cél lebeg a szemem előtt, mégpedig az, hogy az ajándéknak szánt rajzomat időre be tudjam fejezni. Már megint egy erdős kép, mondja csalódottan, mikor meglátja a kezemben lévő rajzlapot, mindenhol csak ezek az unalmas barnák, zöldek, kékek, teszi hozzá, pedig ha rendesen megnézné, akkor láthatná a zöld bokorban elbújt kisnyúl fényes gombszemeit, a barna fa odújában fészkelő madarat, az erdei út őz- és vaddisznónyomokkal gazdagon mintázott futószőnyegét, amely egészen a homokos vízpartig vezet, ahol hattyúk és vadkacsák fészkelnek, még ha a képen nem is látni őket, merthogy én egy erdei bújócskát rajzoltam le, itt...
Hamarosan átirányítunk a teljes cikkhez → Népszava