Aki mindig siet, nem biztos, hogy tovább él
A sietség eleinte csak praktikusnak látszik. Kulcs a kézben, telefon a zsebben, kabát félig felvéve, ajtó már nyitva, fejben a következő három helyszín. Az ember azt mondja: csak gyorsan. Csak gyorsan beugrom. Csak gyorsan válaszolok. Csak gyorsan elintézem. Csak gyorsan élek egy kicsit, mielőtt megint menni kell. Aztán ez a „csak gyorsan” egyszer csak nem módszer lesz, hanem lakcím. Ott lakunk benne. Írta: Barna Krisztián Reggel már futva kezdjük a napot, este futva esünk ki belőle. Közben minden megtörténik velünk, csak mi nem mindig vagyunk ott hozzá. A gyerek mond valamit. A kávé kihűl. A város fényt vált. Valaki ránk néz. Egy mondat megérkezne, de mi már a következő feladat ajtajánál állunk. A sietség időt akar nyerni. Aztán elkezdi megenni azt, amit időnek nevezünk. A reggel jó leleplező. Nem kérdez, csak megmutat. Cipőfűző, ami pont akkor csomósodik össze. Kulcs, amelyik eltűnik, pedig az előbb még ott volt. Telefon, amelyik már indulás előtt követel valamit. Üzenet. Értesíté...
Hamarosan átirányítunk a teljes cikkhez → Egri Ügyek