Ötven felett nem tudunk már igazán örülni semminek?!

Miért van az vajon, hogy ötven körül, ha az ember élete egészen jó is, csak ritkán villan fel az a régi, elemi öröm, amelynek talán oka sem volt, csak úgy megszállta az embert, és amitől egyszerre fényesebb lett a világ?