Tökéletes napok: A faleveleken átszűrődő fény (kritika)
A Tökéletes napok egy lélegzetelállító esztétikai tanulmány a távolságtartásról és a térről. Engem nem Hirayama mindennapi, monoton munkája fogott meg a leginkább, hanem az a mikroszkopikus figyelem, amivel a fákat és a fényeket filmezi analóg gépével. A rendező megmutatja, milyen az, amikor a legmélyebb intimitást nem egy másik emberrel, hanem a térrel, a fákkal és az emberek közötti hiánnyal élj...
Hamarosan átirányítunk a teljes cikkhez → Mafab