Bereczk Imola: Piros és fekete
Ötezer. Tudom, lehetne forint is, de mit ér az manapság? Az irodaház alagsori büféjében fizetek, amikor a tárcám külön zsebéből véletlenül előkerül. Elegáns betűtípus, cikornyás minta, a megtévesztésig olyan, mintha igazi lenne. Egészen elfelejtkeztem róla. Kezembe veszem, forgatom a kis műanyag korongot. Átpörgetem az ujjaim között, majd vissza, egyre gyorsabban. Hányszor, de hányszor nyugtatott meg ez a mozdulatsor. Csörömpöl a pultos lány, észbe kapok, zsebre vágom a zsetonom. Remélem, hogy senki nem látott. Jobb, ha megszabadulok tőle. Az évek alatt sokszor elképzeltem ilyen-olyan teátrális jelenetet, hogyan fogom nekik visszavinni. Igen, vissza. Ezt ugyanis nem lehet megsemmisíteni, vagy csak úgy elhagyni. Aztán valahogy mégsem tettem. Majd most. Nagy levegő, még a délutáni meeting előtt véget vetek ennek. Gyorsan ott vagyok, senkinek nem tűnik majd fel, hogy leléptem.A tagkártyám már nincs meg, az igazolványom mutatom. Formalitás, a feketelista miatt kell. Tudom, hogy nem szer...
Hamarosan átirányítunk a teljes cikkhez → Népszava