A láthatatlanság, mint titkos szupererő

Emlékszem, harmincévesen még úgy közlekedtem az utcán, mintha egy láthatatlan reflektorfény követett volna. Egyetlen hajdobás, egy határozottabb lépés, és éreztem, ahogy a férfitekintetek úgy tapadnak rám, mint a hűtőmágnesek.