Kényszerű múltidézés
„…hol van már az az idő, amikor, mondjuk, Krúdy Gyula elfiákerezett egy szerkesztőség épületéhez, fölballagott, hogy aláírásával hitelesítve adja át briliáns írását, máig ható, ma is élvezhető, zseniális novelláját a főszerkesztőnek, akinek ugyanúgy volt tisztességes neve, mint említett szerzőnek, bárki föllelhette az újság vagy folyóirat impresszumában, a szerző nevével pedig szíves-örömest büszkélkedtek, igen, sajnos ez a kor elmúlt”
Hamarosan átirányítunk a teljes cikkhez → Magyar Hang