Ahol köszönnek, ott még van város
Egerben néha egyetlen szó ment meg egy napot. Jó napot. Ennyi. Semmi nagy mutatvány. Nincs benne kulturális program, pályázati pénz, ünnepi beszéd vagy városstratégia. Csak két ember találkozik egy ajtóban, egy boltban, a zebránál, a buszmegállóban, és az egyik jelzi a másiknak: látlak. Ez ma már nem kevés. Írta: Barna Krisztián Van egy pont, ahol egy város belül kezd fáradni. Kívül még minden áll. A házak a helyükön vannak, a vár nem mozdul, a templomtornyok nem panaszkodnak, a plakátok is szépen tudják, mikor kell kulturális életnek látszani. Közben az utcán valami mégis kimegy a levegőből. Az emberek elmennek egymás mellett, mintha a másik csak mozgó tárgy volna. Kikerülendő test. Lassú akadály. Sorban álló probléma. Egy köszönés apróság. Jó napot. Szia. Estét. Helló. Sokszor automatikus, kicsit kopott, néha alig hallani. Mégis rendet vág a térben. Olyan, mint amikor valaki egy zsúfolt szobában kinyitja résnyire az ablakot. Nem lesz tőle tavasz. De bejön egy korty levegő. A város...
Hamarosan átirányítunk a teljes cikkhez → Egri Ügyek