Szarajevói békekonferanszié, avagy csador és rokolya
Ha bukik az őrület, azért, ha nem, akkor meg (naná, hogy) azért: a parlamenti választás után Szarajevóban pihenem ki az elmúlt tizenhat évet, határoztam el az év elején. Mindez szigorúan magánügy volna, amivel olvasót traktálni nem ildomos, de mind a saját súlya alatt kinyuvadt rezsim, mind Bosznia elmúlt több százada bővelkedik kiemelt közérdekben. Beruházás mesélni róluk. A kétharmadban egyébként bíztam, nem is hagytam volna ki semmi pénzért az életre szóló örömünnepet a Batthyány téren, abban pedig biztos voltam, hogy szoros eredménynél olyan kötéltánc indulhatott volna el, ami a Fidesz választási autokráciája számára nem hagyott volna választást. Hónapokig tömegoszlatásra edzett karhatalommal kellett volna megvédenie (sokadszorra is mesterséges és véleményes) többségét. A folytatólagos Orbán-kormányzás eljutott volna az ellehetetlenítési (álnevén: átláthatósági) törvény élesítéséig, ez nem kérdés. Aki ügynök, ítélje el bíróság, ami után menjen isten hírével, csak menjen. Ez a ko...
Hamarosan átirányítunk a teljes cikkhez → Népszava