Egy „lámpás” emlékére
Egy „lámpás” emlékére Veres István 2026. 04. 28., k - 07:29 A Galánta melletti Nagymácsédon máig emlékeznek kedves tanítójukra, aki Gömörből származott, majd néhány év múlva oda is tért vissza... Tisztelt szerkesztőség! Egykori kedves tanárom emlékére írtam egy szöveget. Szakály Dezső Tanító vagyok című verse jut eszembe róla, abban ugyanis az áll: „Egy nemzedéknek fogom a kezét, / figyelem féltőn az ütőerét. / Egy nemzedéknek, mely mint szökő ár / újra, szebbre tör, s emberségre vár.” Mellékelek a szöveghez egy képet is. A hálás tanítványok nevében: Gál István, Nagymácséd 1958. szeptember 1-jén teljes szervezettségű lett Nagymácsédon a Kilencéves Alapiskola. Addig a felső tagozatos tanulók a diószegi alapiskolát látogatták. Az új iskolaépületet csak december 1-jén adták át, addig három váltásban folyt a tanítás. Gömörből Mátyusföldre Hetedikes voltam, amikor az év elején új osztályfőnököt kaptunk. Egy hollófekete hajú, kerek arcú, ízes gömöri akcentusú fiatalemberre bízta az iskola...
Hamarosan átirányítunk a teljes cikkhez → Új Szó