Végre egy ízig-vérig barokk operaelőadás a Müpában: a XVIII. századi operaipar minden erényét és furcsaságát felvonultató Vivaldi-pasticcio, zseniálisan összelopkodott partitúrával, tomboló zsarnokokkal, viharos szenvedélyekkel, szédítő vokális akrobatamutatványokkal. Az egyenetlen szereposztással ugyan korántsem makulátlanul, de lendületesen és élénk játékkal, Thibault Noally és a Les Accents ragyogó tolmácsolásában pedig megkérdőjelezhetetlenül élményszerű előadásban csendült fel az Il Tamerlano. GYÁRFÁS ORSOLYA KRITIKÁJA.
Hamarosan átirányítunk a teljes cikkhez → Revizor