Ki vagyok a saját szerepeim nélkül?
Az énidőt sokszor úgy képzeljük el, mint egy pohár borral és csenddel teli nyugodt estét. Legalábbis nemrégiben nekem ez élt a fejemben róla. Így amikor egyedül maradtam (végre, gondoltam én...) itthon, belevetettem magam az énidő sűrűjébe. Csakhogy nem egészen úgy alakult, mint ahogyan terveztem. A csend nem megnyugtatott, hanem szorongást hozott magával, az egyedül töltött percek pedig olyan lassan cammogtak, mint egy álmos medve tavasszal. Személyes történet következik arról, amikor az egyedüllét nem feltölt, hanem kérdéseket vet fel: ki vagyok én a szerepeim nélkül?
Hamarosan átirányítunk a teljes cikkhez → evamagazin