Íme, a pécsi szavazások fantomja: az ember, aki mindig ott volt, de mégse
Van, aki lepkéket, más nőket, veterán autókat, esetleg cipőket gyűjt. A szenvedélyre nehéz magyarázatot találni, talán nem is szükséges kutatni a miérteket. De azért az már figyelemreméltó, ha valaki a választási lapokat rendre kicseni a szavazókörből, majd egy irattartóba rendezi azokat. Emberünk, aki itt és most név nélkül fog szerepelni, ennek a hóbortnak elkötelezett rabja. A pécsi férfi elmúlt hatvan éves, nagykorúsága óta voksolást még nem mulasztott el, szavazóládába érvényes papírt azonban nem dobott be. Politikai értelemben tehát szűz. - A névtelenségről annyit, hogy amit meg szoktam cselekedni, az szabálytalan, bár soha nem éltem vissza a helyzettel, a tökéletes diszkréció jellemez - árulta el a választások örökös fantomja. - A véletlen hozta ezt a magatartást. Amikor 1985-ben, kertvárosi lakosként első esetben járulhattam a szavazófülkéhez, még Kádár János volt a vezér, mondjuk nem...
Hamarosan átirányítunk a teljes cikkhez → Pécsi Újság