Kosztolányi: a nyelvőr, aki önmagát is letartóztatta
A magyar nyelv rendőre, aki letartóztatta Kosztolányit Kultursokk Van egy író, aki úgy járőrözik a magyar nyelvben, mintha közrend volna. Igen, még ma is. Nem emeli fel a hangját, nem csapkod, nem szónokol, csak észreveszi a pongyolát, és nem engedi át. A mondat nála nem szeszély, hanem fegyelem kérdése. Mintha minden rosszul használt szó egy elnézett kihágás volna, minden pontatlan fordulat pedig apró rendbontás. Ritka alkat az ilyen. Nem azért, mert szigorú, hanem mert nemcsak írni akar jól, hanem rendet akar maga körül a nyelvben is. Mert ez a nyelv nem egyszerű eszköz. Hajlékony, zenei, szeszélyes, mégis pontos. Tud simogatni, ütni, rejtőzni és világítani egyszerre. Kevés nyelv bír ennyi árnyalattal úgy, hogy közben ennyire kényes marad a hamis hangra. És ez az ember ezt pontosan tudta. Nem használta a magyart, hanem őrizte. Kosztolányi Dezső portréja, 1935. Fotó: Székely Aladár. Forrás: Petőfi Irodalmi Múzeum / Wikimedia Commons. Licenc: közkincs Az ő képein soha nincs repedés....
Hamarosan átirányítunk a teljes cikkhez → Egri Ügyek