PuTu, a szentendrei kovácsmester életében a vas nem csupán anyag, hanem ritmus, játék, önkifejezés. A barakkok bitumenpadlójától a nemzetközi vásárokig, az agyvérzés utáni újrakezdésig hosszú utat járt be – közben pedig megtalálta azt, amit a legtöbben hiába keresünk: az élethivatást. Aki egyszer hallja őt a vasról beszélni, attól kezdve maga is más szemmel nézi az anyagot, amely szerinte „jazz, blues, rock és népzene egyszerre”.