Vörösmarty Mihályt többnyire a Szózat monumentális hangján keresztül idézzük fel – de mi marad meg a költőből, ha lehántjuk róla a kánon ünnepi csomagolását? Nyilasy Balázs irodalomtörténész szerint a romantika „tündérisége”, a látomásos transzcendencia és a politikai-közéleti líra mély szorongást hordozó hangoltsága ma is eleven nyelven szól. Hogyan érthetjük meg Vörösmartyt a 21. század olvasójaként? Milyen félreértések térítették vakvágányra a modern értelmezéseket? És miért téves azt hinni, hogy a költő közéleti versei csupán patetikus penzumírások?