Még 30-40 évvel ezelőtt is a vidék egyik legfontosabb konyhai alkalmatossága volt a sparhelt, más néven takaréktűzhely, de felénk így senki sem hívta. Ez az univerzális fűtő-főző-sütő alkalmatosság a fél konyhát betöltötte, a száraz gallyaktól a kukoricacsutkáig minden elégett benne, és nem volt étel, amit ne lehetett volna elkészíteni rajta. A magyar falvakban még a ’80-as évek elején is, hiába állt már a gáztűzhely a sarokban, telente a fatüzelésű sparhelt uralkodott.