A rendszerváltás idején azt ismételgették a mi liberális gondolkodóink – írók, költők, egyetemi tanárok, zenészek, újságírók és mindazok, akik tehetség híján is annak nevezték magukat –, hogy ha valaki nem osztja a véleményüket és veszi a bátorságot annak hangot adni a nyilvánosság előtt, az csak fasiszta lehet. És antiszemita. Bevált a módszer, így aztán azzal már nem fárasztották magukat ezek a magyar múltat és jelent mélyen lenéző idegenszívű értelmiségiek, hogy érdemben vitát nyissanak. Bőven elegendőnek bizonyult a vérvád.