Szokványos sztori volt. Mindig sütött a családjának kelt tésztából csigát, buktát, lepényt. Imádta ezt is. Aztán a Facebookon bekövetett egy gasztrobloggert, aki egyszer írt a kovászról. Ettől pedig beindult a fantáziája. – Annyira meg kellett volna jegyeznem azt a pillanatot, amikor kipattant a szikra a fejemből! – mondja nagy hévvel Leskovár Kata. – Egyszercsak eldöntöttem, hogy én ezt megcsinálom! S hogy mi fogott meg benne? Az, hogy összekeverem a lisztet és a vizet, és ebből élet lesz. Mozog, nő, dolgoznak a gombák, a baktériumok. A legkönnyebb pillanat: csomagolni kell a kész terméket Beindult a „kovászőrület”. Csatlakozott a Kovászlabor csoporthoz (mert ilyen is van ám!), minden információt összegyűjtött, amit csak talált, videókat nézett, recepteket olvasott – saját bevallása szerint tudása javát innen szerezte. De így sem egyszerű jó kenyeret csinálni. – Változik a hőmérséklet, a páratartalom, a te kedved, a kovászod kedve, idegesítenek a gyerekek, ésatöbbi. Szóval sosem le...