Azt hihetnénk, hogy a sírva-nevetős drámákkal aligha lehet mellényúlni, hiszen a közönség szórakozni vágyó része ugyanúgy szereti, mint az a réteg, akik katarzisra vágyva házhoz mennek a kijózanító szellemi pofonért. A Kulcskeresők is ilyen darab – feltéve, ha jól meg van csinálva.