Apám mesélte, hogy a hangosfilm beköszöntével, az 1930-as években megőrültek az emberek a magyar vígjátékokért. Egy-egy filmet többször is megnéztek, imádták a visszatérően feltűnő színészeket, Kabost, Csortost, Gózont, Perczel Zitát, Turay Idát és a többieket, a moziélmények hatására pedig idővel úgy érezték, mintha a családtagjaik lennének ezek a szereplők. Valami hasonló érzelmi fűtöttség ütötte fel a fejét a televízió beindulását követő…