Kutyánkat öt- hat hetes korában egy vidéki menhelyről hoztuk haza. Örökbefogadtuk, papírunk is van róla. Az anyja tacskó volt, az apa „kiléte” ismeretlen, de a termetét tőle örökölte. Valamivel kisebb, mint egy németjuhász. A szőrzete után Diónak neveztük el. A pár lakásos társasházban, ahol élünk, nem mindenki tartotta tiszteletben, milyen nevet adtunk a kutyánknak, ők A falkavezér