Én már úgy vagyok jó, ahogy így vagyok, / én már nem leszek másik. / Matatni szeretek, álmodok, / egész kipusztulásig – dúdolgatom magamban Cseh Tamás örökzöldjét, mert Bereményi nagyon megfogott ebben valamit. Printes újságíróként kezdtem, azt tartottam az igazinak, a mérvadónak (lásd még Hofi vonatkozó mondatát: ha már kultúra, akkor zizegjen), hiába nőtt egyre nagyobbra körülöttem az internetes világ. Volt is ehhez egy kedvenc hasonlatom, amit szinte mantraként mondogattam magamnak: úgy érzem magam, mint a budai hajós, aki látja, hogy már fektetik a síneket a parton. Valahogy mégis bíztam benne, hogy nem úgy alakul a történet, ahogy a históriák lapjain, a budai hajós hosszú ideig eldöcög majd a vasút farvizén, hogy egy combos képzavarral éljek. (Szép Szó)