Szubjektív summám szerint az „akaratos” volt a győztes, mintha ez szakadt volna ki belőlem a legtöbbször, talán mert szeretem sajnáltatni magam, vagy mutatni akartam, milyen elfogulatlan szülő vagyok, és ép elméjű; pedig egyik sem igaz. És az „akaratos” jelző ráadásul túl általános; milyen legyen egy hároméves lány, aki most hurcolja a saját ébredő egóját, most Grecsó Krisztián: Milyen a lányod?