Ebben a feje tetejére állt, rohanó világban létezik egy dolog, ami mindig is állandó és megkérdőjelezhetetlen volt: a Mikulás. Mióta az eszünket tudjuk, mindig eljött, bekopogott az ablakon, kitömte csokival a legszebb csizmácskánkat, aztán eltűnt az éjszakában, akár a kámfor. Persze mindezt akkor, ha énekeltünk neki valami szépet. Mégis: a Mikulás gyermekkori filozofálásunk egyik alapkérdése volt.