Nagymaros parti sétánya, sárga, zöld, barna, vörös falevélpalástban, szemben méltóságteljesen magasodik a visegrádi fellegvár, ráérősen locsog a nyári ragyogástól megfáradt Duna. Ilyen szépet csak jókedvében alkothatott a teremtő, gondolom, aztán sietősre váltok, hiszen Szomráky Béla messziről integet, majd betessékel a házába. A sarokban óriási cserépkályha, a nagy nappali konyha felőli oldala csupa ablak, súlyos, tömör Szomráky Béla: „Élni, lázadni, sokat tanulni és szeretni a szépet!”