Filmeket rendezett. Magyar és külföldi klasszikusok nyomán, Monte-Carlóban is díjazott tévéfilmeket. Tanított is. Filmszínészetet a főiskolán. Esztergályos Károly életében mindez már a múlt tartozéka. Nem rendez és nem is tanít már. Megjelent két kötete, egy tévéfilmrendező különleges ízű memoárja és egy családi vonatkozású kisregénye. Ezen az úton sem megy tovább. Nem hajtja ilyen-olyan vágy, hiszen ahogy mondja, sosem volt harcos alkat. Most meg aztán miért lenne az? Hiába próbálom elhitetni vele, hogy még mindig a legjobbak között lenne a helye, nem tudom meggyőzni őt. Ki tudja, miért ér véget egy szerelem? – kérdezi első könyvében. Azt már sikerült megfejtenie, hogy miért ér véget egy sikerekkel teli rendezői pálya? Visszakérdezek: azt tudja az ember, miért ér véget az élet? Egy rendezői pálya ezer ok miatt véget érhet. A mi életünkben volt egy fordulat, ami értelmetlenül, megmagyarázhatatlanul vetett véget rendezői pályáknak. Vagy akár megmagyarázhatóan, de akkor sem normálisan...