Egyedül az Istennek fontos az ember – Egy délelőtt Iancu Laurával
hányszor foglaltam hazát, hányszor ültettem virágot Rahótól Mezőváriig, hol halált halt fajtám, kit szerettem, és hányszor kezdtem mindent elölről, hányszor voltam gyermek túl a Szereten. Voltam én már azon a megbabonázó földön. A Keleti-Kárpátokon túl. Hallottam – mintha egy ősi rokon törzzsel találkoztam volna – azt a több száz éve megdermedt, képekben fogalmazó, szívet dobogtatóan ismerős, Egyedül az Istennek fontos az ember – Egy délelőtt Iancu Laurával
- Hirdetés -