Május vége volt. Klaudia az ablaknál állva figyelte a vihart. Szinte éjszakai sötétség volt, pedig még alig múlt el délután négy óra. Az ökölnyi méretű jégdarabok hatalmas robajjal verték a házak tetőit, ablakait. A robajt tovább fokozta az orkán erejű szél süvítése. Ömlött az eső, a szürkeségen kívül semmit sem lehetett látni. A villámlás és az azt követő dörgés már kissé alábbhagyott.