Minden, mindenhol, mindenkor avagy a „túl sokról”, és arról, hogy tegyük kevesebbé
Az 1999-es Mátrix egy egész korszakot definiált. Olyan időben készült, amit a globális hálózatok és azok tudatromboló potenciálja miatti nyugtalanság határozott meg, a Wachowski testvérek pedig ezen atmoszféra sajátosságait csomagolták egy filozofikus disztópiába, amely sem látványos pofonoknak, sem mélyen szántó gondolatoknak nem volt híján. 23 évvel később pedig egy újabb sci-fi próbálja rendhagyó formába önteni az (azóta módszeresen megváltozott) életélményünket: ez a Minden, mindenhol, mindenkor. Az alapkoncepció Daniel Kwan és Daniel Scheinert filmje egy mérsékelten sikeres mosodát vezető kínai–amerikai családot követ, melynek egy napon minden problémája, kezdve a családfő Evelyn (Michelle Yeoh) megfáradt közönyétől férjével, Waymonddal (Ke Huy Quan) való omladozó házasságukon át egészen elhidegült lányuk, Joy (Stephanie Hsu) sokadik sarkon fordulásáig, a tetőpontjára hág egy adóbevallási megbeszélés során. Ha pedig mindez nem volna elég, Waymond hirtelen azzal fordul Evelynhez...
- Hirdetés -