A helikopterszülőkről, akik védőszárnyaikat kiterjesztve köröznek a gyermekeik felett, és amint azoknak bármi problémájuk adódik, azonnal készek beavatkozni, a Vasárnap anyák napi számában írtunk. A jelenség fordítva is létezik: nem ritkák azok a felnőtt gyerekek sem, akik idős szüleiket pátyolgatják agyon. Ezzel pedig nekik ártanak a legtöbbet, mert leszoktatják őket az önállóságról. Amikor a gyerekek saját szüleik szüleivé válnak, nagyon nehéz megtartani a mértéket. Nemcsak azért, mert az idős ember is szeretné megőrizni a méltóságát és az önállóságát, hanem azért is, mert ezzel a gyerekeik élete sem szól másról, mint az állandó gondoskodásról és aggodalomról. „Vannak emberek, akik erre különösen hajlamosak, ők általában azok, akik már a gyerekeiket is túlzottan féltették, óvták. Mire a gyerekek kirepülnek, önállósulnak, addig a szülők megöregszenek, megbetegszenek, és rájuk vetítik át a szükségleteiket, hogy valakivel törődjenek. Ez nagyon szép és fontos, de csak abban a mértékbe...