Végig a völgyben, ahogy haladunk dél felé, jobbról is, balról is, szinte pár kilométerenként egy-egy középkori rablóvár romja. Nyilván keményen beszedték a vámot a szerencsétlen kereskedőktől, s szinte szó szerint hét bőrt is lehúztak róluk, amíg Brennertől elértek Bozenba. Aztán ezek a családok szépen meggazdagodtak (talán ezt mondja a közgazdász szaknyelv, kissé lazán értelmezve a kifejezést, eredeti tőkefelhalmozásnak), s néhány generáció múltán már bőkezű mecénásokká is válhattak. Vajon a mai védelmi pénzt beszedők, mert hát bizony erről volt szó akkor is, szóval a mai maffiózókból hány generáció múltán lesz nagyvonalú szponzor? Mikorra mosódik a mocsok és vér által felhalmozott pénz tisztává? Beszélhetünk-e egyáltalán tisztaságról ebben az esetben? Maradjunk abban, hogy a pénznek nincs szaga? Bozen: délelőtti céltalan bolyongás a városban. A dómba orgonamuzsika csalogat be, majd egy gyászmisén találom magam. A Kyrie eleison-t egy széphangú, fiatal apáca énekelte, orgonakísérett...