„Merjem-e kívánni, hogy oda temessenek és síromra egy határkarót helyezzenek”
Nem véletlenül akadt meg a szemem a szlovákiai Grendel Lajos a Szabadság szomorúsága (2002) című kötetének egyik mondatán. Barátja rábeszélésére budapesti tartózkodását meghosszabbítva jól esett hallani, hogy körülötte mindenki anyanyelvén beszél. A mondat azért keltette fel a figyelmemet, mert a Wittgenstein szövőszéke című naplójegyzetemben nekem is hasonló élményben volt részem Budapesten. 1992-es naplójegyzeteim tanúsága szerint […]
- Hirdetés -