Mintha a Pelosi-látogatás kapcsán ébredtek volna fel többen, hogy a Kína-politika változóban van. Az amerikai külpolitikában „stratégiai riválisnak”, az uniós friss dokumentum pedig „rendszerszintű riválisnak” hívja Pekinget. Nem véletlenül. Ez egy szép és diplomatikus kifejezés arra, hogy ellenfél. A Kínai Kommunista Párt (KKP) külpolitikája sokat harciasodott Hszi elnöksége alatt. A gazdaságpolitikai befolyásszerzéstől (Egy út – egy övezet „befektetési” modell) a dezinformáción át a korrupció bevetéséig (lásd a készpénzzel teli házban lebukott korábbi malajziai miniszterelnököt) bőven használja az erejét. Amikor Ausztrália fel merte hozni, hogy a Covid eredetét ki lehetne vizsgálni a WHO szintjén és Wuhan tartományba be kéne kukkantani, utána Peking kőkemény kereskedelmi szankciókkal sújtotta az országot, a viszony azóta is fagyos. Nem véletlen, hogy Canberra atommeghajtású tengeralattjárókat akar vásárolni, és beszállt az AUKUS nevű angolszász szövetségbe, amely célja Kína feltar...