Kudarcot vallani nem könnyű. Sem akkor, ha beismerjük magunknak vagy a környezetünknek, sem akkor, ha igyekszünk elhessegetni magunktól, nem foglalkozni a ténnyel. Ha előbbit választjuk és azt mondjuk, ez most kudarc volt, annak feldolgozása lehet a következő kérdés. Hogy mihez? A javításhoz. Ha van mód a kijavítására, akkor tulajdonképpen a kudarc nem is volt kudarc, hiszen a korrigálást követően eljuthatsz oda, ahova valójába szerettél volna. Ha nincs mód a helyreállításra, akkor sincs okod csüggedni. Hogy miért? Mert a kudarc csak abban az adott pillanatban (persze, ezek lehetnek napok, órák, hetek, ez tény) tűnik kudarcnak. Minden egy folyamat része, így ez is. Tehát az adott pillanat értékelése pusztán a kudarcé. Egy másik pillanatban értékelheted úgy is, ez nem kudarc volt, pusztán egy reményteljes új kezdet lehetősége. A döntéseid a tieid, szabadon garázdálkodhatsz velük. Dönthetsz úgy is, hogy benne maradsz a pillanatban, vagy átlépsz egy másikba. Rajtad múlik, hogy – kétség...