Ez az este semmiben sem különbözött a többitől, neki mégis más volt. Gondolataiba meredve ült egy tölgyfa asztalnál és valamit körmölt. A gyertya már csonkig égett, mégsem zavartatta magát. Ezt a levelet még befejezi, más nem számít. A vacsora, a czakumpakk a tányéron hevert magányosan, kihűlve, hasonlóan ahhoz, akinek hozták. Kulcs csörrent a zárban. A férfi felkapta a fejét. Egy fehér egyenruhás katona állt az ajtóban, mellette egy harmincas évei elején járó, barna hajú nő, kemény tekintettel, egyenes háttal. Ha a ruháján nem is látszódott, hogy arisztokrata, a tartásán mindenképpen.