Vannak lelkek, akik csak úgy megszületnek, hogy a közöttünk töltött villanásnyi idő után egyszer csak úgy, szabadon kisétáljanak az életből. Mert oly szabadok ők, mint a pusztán száguldó vadlovak, és oly ravaszak, mint a tenger mélyére visszahúzódó, színüket váltó polipok. Tépázhatja őket bárhogy az élet, ebből a szabadságból egy jottányit sem engednek soha. Létük, még ha mégoly rövid is, mindannyiunknak szóló tanulságokat hordoz. Figyelmeztetnek arra, tennünk kell a gonosz ellen. Ebben rejlik a szabadságuk. És a mienk is.