Sokan éljük az életünket kötelességek és elvárások béklyójában, már el is felejtettük azt, milyen a jelenben lenni, elégedettséget, boldogságot érezni. Napról napra a mókuskereket tapossuk, állandó stresszben, hiányérzetben, szomorúságban fürdőzve. Félünk mindentől és mindenkitől, de közben rendületlenül keressük a boldogságot, és egyre inkább meggyőződésünkké válik, hogy az vagy nem létezik, vagy csak nekünk nem jár. Ismerős ez a borús gondolatmenet? Ha igen, eddig és ne tovább!