Tárca a Szalonban. Dragomán György mester szerint – akit rajongva követek – nála akkor kezdődik a nyár, amikor érik a ropogós cseresznye. Nos, nekem kicsit hamarabb kezdődik. Türelmetlen vagyok, sürgetem, rányomulok – és az eper első megjelenése máris jelzi a nyarat. Nincs nagyobb pillanat annál, amikor az ember beleharap az első eperbe. Na jó, megvan azért az a pillanat is, amikor az első ropogós cseresznyédet leszeded a saját fádról, élvezettel belekóstolsz a piroska csodába, érzed a zamatát, a húsát, s ez a privát hedonizmusod odáig fajulhat, hogy szinte kiiszod, kiszürcsölöd a saját szádból a cseresznye édes levét. Isten szerintem a legbőségesebb, legvidámabb kedvében járhatott, amikor kitalálta a cseresznyét, s odaajándékozta nekünk, ostoba embereknek. A kertünkben áll egy cseresznyefa. Hidd el, drága olvasóm, számomra ez a jelenség sokáig elképzelhetetlen mulatságnak számított. Aki egy panelház hatodik emeletén szocializálódott, annak megdöbbentő az élet újabb csodája: nézem a...