A bécsi rokonok ölelgettek, aztán a kezembe nyomtak egy zacskó gumimacit. Ilyen nincs nálatok, mondták, és ez így is volt. Megkóstoltam, és beleszerettem. Azóta is, ha a számban olvad egy piros színű gumimaci, úgy érzem, mennem kell. Elutazni valahová. Vagy úton lenni, mert nekem a gumimacinak utazás íze van azóta is.