Fiatal kapcsolat még ez – nincs három hónapja, hogy legelőször horgolótűt fogtam a kezembe –, mégis szenvedélyes. Sosem gondoltam volna, hogy én majd egyszer horgolgatni fogok, egyszerűen nem érdekelt, nem is igazán találkoztam vele. A nagyijaim nem tanítottak kicsiként. Aztán mégiscsak ez lett az új hobbim, ami most már a mindennapjaim fontos része. Igazából kicsit függő, megszállott lettem, képes vagyok lefekvés előtt horgolós videókat nézni a neten, de olyan is volt már, hogy azzal álmodtam, horgolok. Szoktam is viccelődni, hogy olyan vagyok, mint egy nagymama, sütiket sütök, fáj a hátam és horgolok. Félreértés ne essék, szerintem nagymamának lenni az egyik legszuperebb dolog a világon, hiszen több a móka, kevesebb a felelősség. Mindig is tetszettek a horgolt játékok, kiegészítők. Nagyon kedves, egyedi dolgok készülnek így. Vettem is pár ilyesmit kézművesektől, bizony nem olcsón, mert rengeteg munkaóra elkészíteni, de még akkor sem gondoltam, hogy esetleg magamnak is megcsinálhat...