Haazt gondolja a kedves olvasó, hogy a rutinos, hivatását húsz éve gyakorló újságírót már nem érheti különösebb meglepetés, akkor téved! Érheti, mert cudar és gonosz a világ, és mert csodálatos és emberséges a világ. A minap egy olyan diák könyvét mutathattam be, aki alig tizennégy évesen írni mert arról, milyen megpróbáltatások érik a mássággal élőket. Megfogalmazta félelmeiket, melyek végül a teljes elszigeteltségükhöz vezettek. Huszonegy napban foglalta össze azt a nem mindennapi folyamatot, ahogy egy bántalmazott kamasz padlót fog, végül mégis elrugaszkodik a mélyről és megmutatja magát a világnak. Jó néhányan részt vettünk a találkozón, ahol szó volt arról is, hogy az iskola sötét zegzugai milyen veszélyes helyek, ha egyszer csak berángatják oda az embert és szidalmazzák, pocskondiázzák, a végsőkig megalázzák. Arról nem is szólva, hogy ma már be lehet csalni a védtelen és kiszolgáltatott áldozatot egy virtuális, népes chatszobába, és úgy meggyötörni, hogy az írmagját is kiöljék...