...aki bizony csavargatta volna a fejét, ha egy sz-szel írtam volna a rosszat, de azért mosolygott volna, hiszen a Petőfi Sándor is... Volt nekem is sok rossz tanítóm, de nem, nem is rossz, csak épp nem a tanítói pályára való sok tanítóm, s volt nekem egy jó is, de nem, nem is egy, több is volt a nagyon jó tanítóm, akit vénülő fejjel is számon tartok, emlegetek, akit melengetek a szívemben. Mostanában meg, hogy a járvány miatt alig láttak rendes iskolát, agyonfirkált iskolapadot, tanítókat, tanító néniket, tanárokat a diákok, sokszor jutottak eszembe ezek a jók, a meghatározók, az ikonok sok esetben, akiknek a mozdulataira, beszólásaira, ruháira, mániáira, szigorára, szokásaira olyan, de olyan szeretettel gondolok, hogy csak sajnálom a mai gyerekeket, hogy annyi ólájizében élnek, s nem tudják megfigyelni, a tanító néni / bácsi, a tanárnő / úr ma milyen kedvvel nyitotta ki a naplót, hogy kiszólítsa a pistikétjuliskát, aki készült, nem készült, súgni kell neki, vagy mondja, mint a víz...