Társadalmi szempontból nem kell mindig királydráma mélységű tragédia ahhoz, hogy egy szakmai közösségnek elfogyjon a választott hivatásához fűződő türelme. Elég, ha az évek során egyre gyülemlő frusztrációja válságtünetté izmosodik. És ez egy ponton tűrésének korlátait is megbontja. Ennek volt ütős jele – alapfokon –, a hazai tanítóság és az iskolaügyben dolgozók június 15-én Pozsonyban tartott tiltakozó megmozdulása. De ez a tüntetés – másodfokon – egyben azt is üzente: ha a pedagógusok béremelési, illetve az oktatás szakmai-minőségi feltételeit is javító elvárásaival a kormányzat nem fog hamarosan érdemben foglalkozni, úgy ők szeptemberben készek az akár többnapos sztrájkra is. Csakhogy van ennek az esztendők során poszttraumássá vált kérdéskörnek most egy akut felépítménye. A régen esedékes és legalább 10-12 százalékos bérjavítás helyett az a széles körű zavar, amely a magahitt pénzügyminiszter, Igor Matovič bornírt magánakciójából kerekedett: a 400 millióra rúgó szakkörpénzek át...