Tárca a Szalonban. Ha őt kérdezik, mióta ül a széles támlájú, fonott pamlagon, azt felelte volna, hogy legalább két és fél életet leélt itt, felhúzott lábbal, hol a szomszéd falat, hol a mennyezetet figyelve. Előfordulhat, hogy ez a két és fél élet nem is egymást követte, nem három szubszekvens emberéletbe kezdett bele, hanem időben és térben egymástól rendkívül távol húzódó életekbe. Az elsőbe még a neolitikus forradalom idején kezdett bele, talán valahol Mezo-Amerikában, végignézte a gyűjtögető-vadászó kultúra lassú átalakulását valami nyugalmasabb, letelepültebb létezéssé. De talán meg sem várta, hogy véget érjen, már a György-kori Angliában járt, hihetetlenül áttetsző muszlinruhát viselt, és még át sem gondolhatta, miért ugrott át annyi hihetetlenül fontos fordulópontot a történelemben, csakhogy a világból kiveszett muszlinruhákban sétálhasson például Brighton utcáin, már a harmadik életben járt, amivel jelenleg olyan rettenetesen viaskodott, hogy legszívesebben visszatért volna...