Hazájában 2020 februári beiktatása óta elképedéssel hallgatják Zoran Milanović köztársasági elnök nyilatkozatait. A nemzetközi politikában azonban csak akkor figyeltek fel rá, amikor vétóval fenyegetőzött Finnország és Svédország NATO-tagságára. Otthon az elképedés oka nem az, amit mond, mert annak zömével a horvát közvélemény jó része egyetért, hanem az, hogy mostani megnyilvánulásai szöges ellentétben állnak azzal, amit korábban a Szociáldemokrata Párt (SDP) elnökeként, 2011 és 2016 között pedig kormányfőként hangoztatott. Mi okozta ezt a változást? A horvát elnök vajon a „színét” változtatta meg, vagy csak a retorikáját? Egyáltalán változott-e valami, vagy a látszat a csal? Valószínűleg az utóbbi. Legalább is a lényeg, a cél nem változott, csak a taktika.