„Még élhet valódi életet az ember, még mindig csinálhat valódi dolgokat!” – mondogatja magának mantraként Patricia Lockwood rendhagyó regényének elbeszélője, aki – csakúgy, mint mindannyian – az internet foglya lett. A sci-fik és a disztópiák szerzői sok mindent megírtak már a technológia jó és rossz oldaláról, a veszélyekről és a lehetőségekről, amiket a fejlődés tartogat az emberiség számára, de azt, hogy mit csinál a mentális állapotunkkal és az identitásunkkal, talán még egy irodalmi mű sem ragadta meg olyan érthetően és pontosan, mint Lockwood provokatív hangvételű könyve. Az Erről nem beszélünk az elvesztegetett időről, a testnélküliségről, a hírfolyamban töltött, mémekké redukálódott életről és egy újfajta zsarnokságról szól, közben pedig egy megrázó családi dráma is megjelenik benne, amely végül visszarántja a valóságba a főszereplőt, és vele együtt talán minket is.