Nem rég sokat kellet gondolkoznom egy ügyön, ami rengeteg érzést felszínre hozott bennem. Sokszor egy jó lehetőség mögött nem a jó szándékot látom meg, hanem a rosszat feltételezem és a hátsó szándékot keresem. Sokszor vagyok dühös akkor, ha valaki túl kedves, és el nem tudom képzelni, hogy szívből teszi. Sokszor azt hiszem, ha valakitől elfogadom a segítséget, én eltűnök. De miért is látom ilyen drasztikusan ezt az egészet? Mitől félek valójában? Miért nem látom egyszerűen annak, ami?