A melankólia tereiben a szereplők eltakartságukban meztelenek, mert egyedül vannak és nem számítanak a külső figyelemre. Egy-egy mozdulatukban vagy tekintetükben felismerhetjük saját magányunkat is. Beszédessé válik a csend, és a zenének is fontos szerep jut, ha arról „hallgatunk”, hogyan bánunk magunkkal, ha egyedül maradtunk.