„Az utcán sétálok. A magas sarkú cipőm visszhangot ver a betonon, de nem hallom a fülemben dübörgő ambiciózus női énekesnő hangjától. Emberek elmosódott árnyai suhannak el mellettem. Egy ápolatlan, ürülékszagot árasztó szakállas apóka némi apró reményében felém nyújtja mocsoktól csutakos kezét. Anélkül haladok el mellette, hogy rápillantanék” – kezdi történetét Margit, aki a VOUS vendégszerzői felhívására jelentkezett. A következő sorokban Csonka Margit írását olvashatjátok.